Az izraeliták korábban még soha nem éltek "önálló" államban. Nem döntöttek önállóan, nem voltak törvényeik. Míg Egyiptomban éltek rabszolgasorban, addig az egyiptomi törvények vonatkoztak rájuk. Most, hogy felszabadultak a rabszolgasorból, nem voltak egyebek, mint embercsorda, melyet Mózes és Áron vezetett. Ők mondták meg azt, mi a helyes, és mi nem. A helyzet tehát eléggé képlékeny volt. Fennállt annak a reális veszélye, hogy amennyiben nem lesznek önálló törvényei az immár rabszolgasorból felszabadult tömegeknek, akkor idővel anarchia uralkodik el közöttük. Ezért fundamentális normákra volt szükség, melyek egyértelműen meghatározzák azt, mi a helyes és mi nem az. A törvényeknek mindenkire egyformán kellett vonatkozniuk, s ezért kivétel nélkül mindenkinek alá kellett vetnie magát ezeknek. Persze mindig akadnak olyanok, akik nem fogadják el az új szabályokat. Így ha csak Mózes fogalmazta volna meg azokat, akkor mindenképpen akadtak volna, akik vitába szállnak vele, s nem tekintik őket magukra nézve is kötelezőnek. Ezért nyomatékot kellett azoknak adni. Itt léptek újra színre a misszionáriusok. Eljött a hivatalos kapcsolatfelvétel ideje...

^*79

  Amikor a vándorlók a Sinai hegyhez érkeztek, a hegyen várakozott egy kisebb méretű jármű. Mózes immár egy magas rangú személlyel találkozott:

^*80